Az űrlények hisznek Istenben?

"Csak emberi megállapodás szerint van édes és keserű, meleg és hideg, és szín, a valóságban azonban csak atomok vannak és űr."
Démokritosz

Vereniging Rembrandt | Staartster (komeet) boven Rotterdam

Kár lenne azt mondanunk, hogy tudunk bármit is a világegyetemről, mert hát nem tudunk róla semmit. Nem túlságosan nagyvonalú kijelentés ez, főleg ha végig gondoljuk, hogy még itt a földön is képesek vagyunk eltévedni, elveszni a saját magunk által alkotott szabályrendszerekben, mint a matematika, fizika vagy a jog. El se tudom képzelni mi lenne ha mindannyian kiszabadulnánk a világűrbe, ahol ezek a szabályok nem, vagy még fel nem fogott módon érvényesülnek. 

 

Nem túlzás azt mondani, hogy semmit sem tudunk arról, amiben élünk: semmit sem tudunk a világegyetemről. Persze vannak sejtéseink, minthogy a Jupiternek 1,898E27kg a tömege, vagy hogy a világegyetem végtelen és még így is tágul, de ezek csak sejtések. Senki nem mérte még meg a Jupitert kétkarú mérlegen, jobbára ez képtelenség lenne, aminthogy azt sem vette még fel videóra senki sem, amint az univerzum egyre csak növekszik. Attól ezek még lehetnek helyes sejtések, de mi van ha mégsem? Mi van ha elszámoltuk a Jupiter tömegét és az univerzum nem tágul hanem stagnál vagy ne adj isten szűkül? Akkor mi lesz?

Semmi. Vélhetően semmi sem lesz. Nem fog hirtelen megváltozni a világ. A rablógyilkosok és politikusok nem lesznek becsületesebbek, a medencékben ugyanúgy bezöldül a víz ha nem klórozzuk, a fagylalt pedig továbbra is elolvad a melegben. Sokkal kevésbé vannak hatással ránk a tudomány legnagyobb felfedezései, mint azt hinnénk. Annak ellenére mondom ezt, hogy hiszek a tudományban és szeretem. Például az Algopyrin megváltoztatta a világot, még is úgy néz ki, 50-60 év múlva olyan lesz a világ, mintha sosem lett volna. A kutatók már most azzal foglalkoznak, hogy az emberiség elkezdett rezisztens lenni a fájdalomcsillapítókra, és ha ez bekövetkezik, akkor már egy egyszerű láz is halálos lehet, újra. Viszont az Algopyrinnek hála volt egy remek 150 évünk.

Szóval az életben semmi sem biztos, főleg ma, ebben a posztmodern világban. Pont ezért egy gondolatkísérletre szeretnélek hívni kedves olvasóm. Tételezzük fel, hogy vannak űrlények! Ez nem is túl nehéz feladat, hiszen a valószínűség számítás jelen állása szerint, úgy nagyjából végtelennel több a valószínűsége annak, hogy van élet a földön kívül is, mint hogy nincs. Szóval, mondjuk vannak űrlények. Az hogy milyennek képzeljük őket teljesen mellékes, lehetnek zöldek, sárgák, ember vagy majomszerűek is, igazából lényegtelen. Nem érdekes, hogy mit esznek, nem érdekes hogyan szaporodnak, nem érdekes, hogy gonoszak-e, nem érdekes, hogy mit akarnak. Ugyanis ha elképzelünk párhuzamos evolúciós folyamatokat a rendelkezésünkre álló elemekből a világegyetemben, akkor ha eleget gondolkodunk és elemzünk, akkor ezekre a kérdésekre a saját szabályrendszerünkben, megfogjuk találni a „logikus” választ és majd eltudjuk magyarázni az iskolában, hogy a B256-J bolygón lakó lények miért néznek ki úgy ahogy, miért eszik azt, amit esznek, miért szaporodnak úgy ahogy, de még azt is miért olyan barátságos lények.

Tehát nem ezek a fontos kérdések, mert ezekre mind megtalálhatjuk a választ. Sőt anélkül megtalálhatjuk ezeket a válaszokat, hogy egyáltalán valaha találkoztunk volna akár egyel is a B256-J bolygón lakó lények közül. Szóval az egyetlen logikus és érdekes kérdés az, hogy az űrlények hisznek-e Istenben?
De miért? Miért ez a legfontosabb? Egyrészt azért, mert teológushallgató vagyok és én biztos erre lennék a legkíváncsibb, olyannyira, hogy múlt éjjel nem is aludtam-e kérdés miatt. Másrészt pedig azért, mert hitem szerint ez a hit lehetne az egyetlen közös többszörös, vagy a legnagyobb közös osztó, az elnevezés a filozófiai hozzáállásunktól függ.

Gondoljunk csak bele! Ha Isten teremtette a világot, az univerzumot, márpedig úgy hiszem csak ő lehetett, akkor a B256-J bolygó lakóit is neki kellett teremtenie, így pedig logikus felvetés, hogy azok a már emlegetetten barátságos lények is hihetnek Istenben.

Probléma csak akkor adódik, amikor a Bibliával szeretném összevetni a gondolatmenetemet. Ugye Mózes első könyvében a szentíró leírja a világ teremtését, amivel nincs is semmi baj, ő akkor éppen így látta az egyetlen helyes megoldásnak, ahogyan azt leírta. Nem szabad ezen túlságosan sokat problémáznunk, amikor Galileo Galileit az 1600-as években először megakarták égetni heliocentrikus világképéért. Szóval nem a teremtéssel van a probléma, de akkor mivel?

Jézussal. Hiszen az Ő kereszthalála és a benne való hit elengedhetetlen és szükséges a megváltáshoz. Így viszont az űrlényeknek vagy nincs megváltás, keresztényi értelemben, vagy pedig létezett egy másfajta Jézus a B256-J bolygón. Persze erre nincs bizonyíték, tekintve hogy az említett bolygó sem létezik, tudtommal.

Ha még ennek ellenére is folytatjuk a gondolatmenetet, akkor már is egy lépésre vagyunk a válasz megadásától, sőt három lehetőségünk is van válaszolni:

 

1. Egyedül az emberek veszik semmibe a teremtőjüket és merülnek el önön létük kérdéseiben.

2. Felismerjük, hogy Jézus nélkül az űrlények csak is zsidó hitűek lehetnek,  

amivel nincs is semmi baj.

3. Becsülettel bevalljuk, hogy nem tudjuk a választ, 

de ugyanakkor rájövünk, hogy nem is a válasz volt a fontos.

SzB