"Csak emberi megállapodás szerint van édes és keserű, meleg és hideg, és szín, a valóságban azonban csak atomok vannak és űr."
Démokritosz
Vereniging Rembrandt | Staartster (komeet) boven Rotterdam |
Kár
lenne azt mondanunk, hogy tudunk bármit is a világegyetemről, mert
hát nem tudunk róla semmit. Nem túlságosan nagyvonalú kijelentés
ez, főleg ha végig gondoljuk, hogy még itt a földön is képesek
vagyunk eltévedni, elveszni a saját magunk által alkotott
szabályrendszerekben, mint a matematika, fizika vagy a jog. El
se tudom képzelni mi lenne ha mindannyian kiszabadulnánk a
világűrbe, ahol ezek a szabályok nem, vagy még fel nem fogott
módon érvényesülnek.
Nem
túlzás azt mondani, hogy semmit sem tudunk arról, amiben élünk:
semmit sem tudunk a világegyetemről. Persze vannak sejtéseink,
minthogy a Jupiternek 1,898E27kg a
tömege, vagy hogy a világegyetem végtelen és még így is tágul,
de ezek csak sejtések. Senki nem mérte még meg a Jupitert kétkarú
mérlegen, jobbára ez képtelenség lenne, aminthogy azt sem vette
még fel videóra senki sem, amint az univerzum egyre csak növekszik.
Attól ezek még lehetnek helyes sejtések, de mi van ha mégsem? Mi
van ha elszámoltuk a Jupiter tömegét és az univerzum nem tágul
hanem stagnál vagy ne adj isten szűkül? Akkor mi lesz?
Semmi.
Vélhetően semmi sem lesz. Nem fog hirtelen megváltozni a világ. A
rablógyilkosok és politikusok nem lesznek becsületesebbek, a
medencékben ugyanúgy bezöldül a víz ha nem klórozzuk, a
fagylalt pedig továbbra is elolvad a melegben. Sokkal kevésbé
vannak hatással ránk a tudomány legnagyobb felfedezései, mint azt
hinnénk. Annak ellenére mondom ezt, hogy hiszek a tudományban és
szeretem. Például az Algopyrin megváltoztatta a világot, még is
úgy néz ki, 50-60 év múlva olyan lesz a világ, mintha sosem lett
volna. A kutatók már most azzal foglalkoznak, hogy az emberiség
elkezdett rezisztens lenni a fájdalomcsillapítókra, és ha ez
bekövetkezik, akkor már egy egyszerű láz is halálos lehet, újra.
Viszont az Algopyrinnek hála volt egy remek 150 évünk.
Szóval
az életben semmi sem biztos, főleg ma, ebben a posztmodern
világban. Pont ezért egy
gondolatkísérletre szeretnélek hívni kedves olvasóm. Tételezzük
fel, hogy vannak űrlények! Ez nem is túl nehéz feladat, hiszen a
valószínűség számítás jelen állása szerint, úgy nagyjából
végtelennel több a valószínűsége annak, hogy van élet a földön
kívül is, mint hogy nincs. Szóval, mondjuk vannak űrlények. Az
hogy milyennek képzeljük őket teljesen mellékes, lehetnek zöldek,
sárgák, ember vagy majomszerűek is, igazából lényegtelen. Nem
érdekes, hogy mit esznek, nem érdekes hogyan szaporodnak, nem
érdekes, hogy gonoszak-e, nem érdekes, hogy mit akarnak. Ugyanis
ha elképzelünk párhuzamos evolúciós folyamatokat a
rendelkezésünkre álló elemekből a világegyetemben, akkor ha
eleget gondolkodunk és elemzünk, akkor ezekre a kérdésekre a
saját szabályrendszerünkben, megfogjuk találni a „logikus”
választ és majd eltudjuk magyarázni az iskolában, hogy a B256-J
bolygón lakó lények miért néznek ki úgy ahogy, miért eszik
azt, amit esznek, miért szaporodnak úgy ahogy, de még azt is miért
olyan barátságos lények.
Tehát
nem ezek a fontos kérdések, mert ezekre mind megtalálhatjuk a
választ. Sőt anélkül megtalálhatjuk ezeket a válaszokat, hogy
egyáltalán valaha találkoztunk volna akár egyel is a B256-J
bolygón lakó
lények közül. Szóval az egyetlen
logikus és érdekes kérdés az, hogy az űrlények hisznek-e
Istenben?
De miért? Miért ez a legfontosabb? Egyrészt azért, mert teológushallgató vagyok és én biztos erre lennék a legkíváncsibb, olyannyira, hogy múlt éjjel nem is aludtam-e kérdés miatt. Másrészt pedig azért, mert hitem szerint ez a hit lehetne az egyetlen közös többszörös, vagy a legnagyobb közös osztó, az elnevezés a filozófiai hozzáállásunktól függ.
De miért? Miért ez a legfontosabb? Egyrészt azért, mert teológushallgató vagyok és én biztos erre lennék a legkíváncsibb, olyannyira, hogy múlt éjjel nem is aludtam-e kérdés miatt. Másrészt pedig azért, mert hitem szerint ez a hit lehetne az egyetlen közös többszörös, vagy a legnagyobb közös osztó, az elnevezés a filozófiai hozzáállásunktól függ.
Gondoljunk csak
bele! Ha Isten teremtette a világot, az univerzumot, márpedig úgy
hiszem csak ő lehetett, akkor a B256-J bolygó lakóit is neki
kellett teremtenie, így pedig logikus felvetés, hogy azok a már
emlegetetten barátságos lények is hihetnek Istenben.
Probléma
csak akkor adódik, amikor a Bibliával szeretném összevetni a
gondolatmenetemet. Ugye Mózes első könyvében a szentíró leírja
a világ teremtését, amivel nincs is semmi baj, ő akkor éppen így
látta az egyetlen helyes megoldásnak, ahogyan azt leírta. Nem
szabad ezen túlságosan sokat problémáznunk, amikor Galileo
Galileit az 1600-as években először megakarták égetni
heliocentrikus világképéért. Szóval nem a teremtéssel van a
probléma, de akkor mivel?
Jézussal.
Hiszen az Ő kereszthalála és a benne való hit elengedhetetlen és
szükséges a megváltáshoz. Így viszont
az űrlényeknek vagy nincs megváltás, keresztényi értelemben,
vagy pedig létezett egy másfajta Jézus a B256-J bolygón. Persze
erre nincs bizonyíték, tekintve hogy az említett bolygó sem
létezik, tudtommal.
Ha
még ennek ellenére is folytatjuk a gondolatmenetet, akkor már is
egy lépésre vagyunk a válasz megadásától, sőt három
lehetőségünk is van válaszolni:
1. Egyedül az emberek veszik semmibe a
teremtőjüket és merülnek el önön létük kérdéseiben.
2.
Felismerjük,
hogy Jézus nélkül az űrlények csak is zsidó hitűek lehetnek,
amivel nincs is
semmi baj.
3.
Becsülettel
bevalljuk, hogy nem tudjuk a választ,
de ugyanakkor rájövünk,
hogy nem is a válasz volt a fontos.
SzB